A zbytok dáme psom

ha az álmaim tovább így akkor végül álomkóros tébollyá válok. vége a madaraknak ott kint. nincs már többé homok az udvaron. ki hallja még a homokszemcsék csiripelését? teve hátán megyek majd holnap a flórihoz tortáért. a flóri sem valódi, nem több egy álomnál, ma éjjel például vele együtt pisáltam egy cipőre mikor durván megszólított minket a pápay. minden nap egy naplemente. nem több, nem kevesebb. nem család már ez, hanem egy gondkupac. holnap szombat, ami azt jelenti, hogy tegnap csütörtök volt. minden pitiáner ügynek tűnik. valódi szerelem lóbálja a lábát a dunaparton. kísértetek érkeznek az étterembe. a templom harangja unottan böfög. kéremszépen szivecske. táncoló fazekak nyögnek az izzadságszag stresszében. a vödör lovasa vagyok. tizenkét szótag a halálig. nincs több. nem ismerem a végtelenséget annyira mint te. cukorka ízű szavak ömlenek a lány szájából amint csillogó blúzát igazítja. tarka aszfalt. az istenek arra kértek föl, tépjek egy pár petrezselyemzöldjét. holnap húsleves lesz sok sok hosszú csikmákkal. a balkonon száradtak míg az árpi smirglizőgépje visított és két kutya futkározott a tágas udvaron. a tibi azt mondja 18 azt mondja tizennyolc versenyző van a pályán. a mobilom csörög, agonikus rándulásokkal. az istenek azt mondták, te fogod figyelni a naplementét vérző szívvel, senki más. ezért hallottam az esőt a betonon dübörögni 11 órakkor. ezért volt mindenhol sár. broňonak nem ment a fejébe, miért kezd a nyár csak június közepén, hisz a június a legmelegebb, augusztusban már messze nincs olyan meleg mint olyankor. nem volt igazad. az istenek teveháton fognak a lakomára érkezni, úthengert tolva maguk előtt. ezért csillog minden este a homlokom. ezért késtem le mindenről. soha nem féltem a dánoktól úgy mint ma. és holnap és holnapután és mindig erősebben, minden múló nappal. ha lehetne, harcolnák a brokkolik ellen, de nem létezik, csak steril irodák épületei kerülnek az utamba és akarnak elakasztani. édes kis por. úgy múlnak az évek mint a napok, és ezzel mintha egy tautologikus kapcsolatot fejeztem volna ki. virágzanak a fehérfák mondtam régen, de csak most tudom mennyire hazudtam. a kövek alól dugják ki a földigiliszták nyálkás testüket. képes volnák azonban nyálkás testben lakozni, ha egy földigiliszta lehetnék. a földigilisztának földi gondjai vannak, de messze nem annyi mint a földiembernek. a család egy kerekasztalnál tartott kupaktanácsot, mikor a fiatal asszony észrevette, hogy vérzik az orra. lombikban születő gyermekek általában késsel fegyverkeznek fel a tolakodók ellen, jegyezte meg az amerikai lombik szövetség alelnöke egy feketesisakos férfira hivatkozva, aki pont most viharzott el előttünk az utcán. ki a barátod? ki a barátod? kérdezték tőlem az istenek elfojtott hangon, hogy ne rontsák távlataimat. a halál válaszoltam csukladozva, mintha egy benső erő mondta volna ki ezt a szavat. kétrét görnyedve estem a befeketült rágógumiktól és féligelszívott cigarettacsikkektől borított aszfaltra, azon töprengve hogy mégis jobb ha az élet brokkoli. és mindig inkább lila pudli mint aszott faszú tengerész. az istenek azt mondták állj föl, én meg, ki tehát a barátom? az istenek azt mondták, a magány. én meg fölnyaltam a padlót, ahol valószínűleg feküdtem, csak nem vettem észre barátom szemében a szikrázó életképességet. tengerész voltam, még mikor nem ismertek mobilokat az emberek, és amikor szép és csúnya hölgynek egyiránt köszöntöttek, mikor elhaladt melletük az utcán. nem voltam még ennyire elbarikádozva a világtól. akkor a tengernek éltem, és úgy éreztem ő is örömmel lát. a barátom azt mondta, olyan jól érzem magam veled, ne hagyj el! és bármennyire is szenvedtem tengeralattjáró-betegségtől, bármennyire szívatott is barátom, mint egy könnyűelvű pénzcsalogató szerető, nem tudtam ott hagyni, talán mert nekem is sokkal kényelmesebb volt ez így és egyszerűbb. és míg száradtak az asztalon a levesbe való csikmákok, én közömbösen a naplómat írtam, vagy egy-két kellemetlen gondolat ejtett zavarba, mint egy mellétalált puskalövés. mert tudom unokatestvér és tudom nagymama és tudom ez-meg-az-néni, nem szép kilógni a sorból, s még szégyenletesebb, ha a sor egy hipermarket előtt áll. ebek, fekete ebek, melegek és cigányok, zselézett hajú zsiványok, villogó mobillal, faszuk áll a boxernadrágjuk alatt, menjetek a picsába! tékozló fiúk gyermetegen beszélve a mellettük ülő szőkére festett csajokkal, a felszínesség gödrében élve, mint a modern vadállatok. hol vagytok tevehátak, elütött titeket a kicsillogított autójuk? idióta akarok lenni, nyálammal táplálva a frissen lenyírt smaragdzöld füvet, kutyaszarban henteregni, rátok hárul majd engem megfürdetni. diót keresni és makkot, mint egy vaddisznó, úgy akarom rágni, üvölteni mint egy pávián, a fütyimet titokban érezve, ahogy föléled. rohanni és megállni, újra nekiindulni mint egy őrült és megint megállni. szellemekkel szeretnék verekedni és ha nem hozzátok ide őket, és a padláson sem találom őket, akkor ti kapjátok meg. én akarok lenni a herceg, a tölgyek és makkok hercege, a szomszédlány szívének hercege, a tyúkok pásztora, szász tomi, negyedikes idióta, ügyes gyerek, tudja az összes fővárost, és mindenből egyest kapott, csak egy kicsit furcsa. az idióták hercegének akarom magamat kinevezni, jogarral verve a fejemet, és a szomszédlány-hercegnőt jogarral kergetve a királyi udvaron, a mi udvarunkon keresztül. ha majd meghalok (rövid időn belül, türelmeteket hagyjátok a sótartóban), legendák keletkeznek rólam, és majd valamelyik kóborló kutya vagy eltévedt próféta kihirdeti, hogy kedilek fais az idióták istene, ámen. így, gyermekkori nosztalgiámat kiforgatva, Woolf Világítótornyának vacsorájára várva, ábrándozó képekkel harcolva, azt válaszolom:
1. egy vendég annyit tesz mint egy marék homok
2. a templomból kijövet az arcok tengerébe fulladtam és jelentést kaptam a káosztól
3. tengerész létemre kitömött plüssmacik társaságában töltöttem az estét, és mégegyszer köszönöm a meghívást, de sajnos, tudjátok milyen a természetem
4. mert hogyha leülnék kezemben egy krígli sörrel az asztal mögé, szemem ábrándoktól szenvedve egy pontra rögződne, és hiába kérditek mi a baj, nincs mit válaszolnom
5. a kávé egy kissé kihűlt, de az idő nagyot javult
6. különböző színekben kapható és kézzel irányítható
7. a nehezén túl vagyunk
8. és akkor minden nagyon piros volt, a társalgóban ültünk és a srácok azt mondták nem jössz ki, bébi?
9. a kenyeremet neked ajándékozom, nem kérek én semmiféle jutalmat. nem érdemlek meg semmit a halálon kívül
0. és belül