A zbytok dáme psom

nem ismerek mást mint késeket, homlokomban ülő késeket, készenlétben állnak mint a tizennégy meg a nyolc egy rohamos tüsszentésben különböző okok miatt olyan ez már hihetetlen ez csak egy rakás kínlódás a semmiség oldalán álló osztag köszönet nekik. és a lány reggel is és a lány délután is. kitudja az isten mért ilyen irgalmas. a lány nem néz rám én sem nézek rá az előbbit értem de az utóbbi csupán gyávaság. kiváncsi lennék ha az anyám most elolvasná a naplómat rá jönne-e ki Ő és miről is beszélek itt. mert hát ma ott volt és látta látott láttam láttuk és ki tudja mért ilyen irgalmas a jóisten mert hát rosszistent nem is ismerek ha már itt áll a szó mint egy külvárosi kiskert. nem lehetett sötétebb és komorabb a mai péntek mint más péntekek és soha sem volt ilyen komor és kilátástalan a péntek mint ma. a semmi az én uram és neki adom tiszteletem. a nyelvem olyan mint a drótvágógépünk amelyben elfogyott a drót és most üresen megy. ó képzeletem ura ma és legszorongásosabb álmaim sztárja. azzal a gyerekkel aki abszinttal leöntött kezét gyújtotta meg egy kissé elvadult bulin újabb cédéket cserélünk. de most már minden csak álom színtiszta aggasztó szellem. mert kurva ez a világ. tomi van már valami csajod? mit fogsz csinálni ma este, én úgy nem szeretnék otthon maradni. elpocsékolt idő lenne az egész. képzeld el fogpasztával etették a madarakat. tejbegríz. sömörcsök. éles felvétel. hamar megtalálták a gyilkost. hölgyem ön szűz? tévedésekből keletkezik a tűz. a végletesség metódusát használom keserű szájízzel tompa osztálytársaimmal beszélve. heves a semmibe hatolni és az ürességet pásztázni. borult még a nap is. tegnap egy szép regényrészletet olvastam az ÉSben. csaplár vilmos táncoló asztal a készülő szalamander regényből. annyira teccett hogy elhatároztam mindenáron megszerzem a könyvet. úgy hát. hihetetlenül kötélre minden. semmi sem lehetséges, nem vagyok képes semmire, fekete minden és mégegyszer fekete minden fekete minden még a világosbarna hajad is szivem. bukás az életem és bukás lesz mindörökké ámen. baszhatom hogy a tizenötéves amateurnak csaja van és baszhatom azt is hogy a testvérem osztálytársának egy nagyon kedves csaja van. alagút az életem és alagút lesz mindörökké ámen. adam akkor hozz valami jó pornót oké. vér és ondó az életem és vér és ondó lesz mindörökké ámen. az otthonom nem más mint egy penészes odú és utálok otthon lenni. kiábrándulás az életem és kiábrándulás lesz mindörökké ámen. utálok éjjel a kocsidban ülni és utálom ezeket a kibaszott városi srácokat a tizenéves diszkócafkáikkal a tereket és utcákat elfoglalva mint hízott galambok és szemtelen pofájukat röhögtetve mutatják hogy nekik áll följebb. fölháborodás az életem és fölháborodás marad mindörökké ámen. egyrészt azonban irigylek mindenkit aki képes kiélvezni a helyzetét és nem kívülről figyeli a saját megnyilvánulásait mintha saját élete filmjét nézné (egy remek szavat ismer az angol, ’self-conscious’, azt jelenti félénk, nem a saját bőrében levő, szorongó; az érdekes azonban az, mit is jelentene a kifejezés szóról szóra lefordítva - magárol tudó, magát tudomásul vevő. pont ez az introvertizmus, félénkség és szorongás alapja. hogy túlságosan is arra összpontosít az ember, ne csináljon valami rossz mozdulatot, ne mondjon valami helytelen dolgot, tehát túlságosan is tudomásul veszi saját szerepét és túlságosan nagy jelentőséget tulajdonít neki. míg egy extrovert vagy ittas ember nem ismer efféle én-gátat). gát az életem és gát lesz mindörökké ámen. szeretni képes vagyok de minden másra képtelen. magány az életem és magány marad mindörökké ámen